Pontos idő: 2019. aug. 19. 21:43

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]




Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 17 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2019. jún. 29. 14:21 
Moderátor - A Moreira klán árnybárója
Avatar

Csatlakozott: 2012. jún. 28. 22:12
Hozzászólások: 149
Játék vége. Játéktér szabad!


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2019. jún. 28. 16:20 
Varázsló - kezdő
Avatar

Csatlakozott: 2010. dec. 28. 16:17
Hozzászólások: 365
Tartózkodási hely: Általában bármerre szeretek kalandozni... Az én esetemben erre nincs ennél helyesebb válasz :P
ET: viewtopic.php?f=246&t=1326
/Én is köszönöm! :hu: /

_________________
Hogy ki vagyok és hogy mi vagyok?
Őrült de mégis épelméjű.
Vicces de mégis komoly.
Hülye de mégis okos.
Gyenge de mégis erős.
Gyerek de mégis felnőtt.
Hazug de mégis igazmondó.


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2019. jún. 26. 15:15 
Admin - Boszorkány, MSZA igazgatónője
Avatar

Csatlakozott: 2009. dec. 27. 18:11
Hozzászólások: 1091
Tartózkodási hely: Merlin Szakálla Akadémia
Faj: boszorkány
Avatar: Eliza Dushku
ET: viewtopic.php?f=246&t=315
Mika kutya orra kiváló volt, apró szemeivel pedig könnyen átlátott a délibábon. A vízpart mesés volt, a hullámzó habok közül kiétálva talpam alatt puha homokba értem. ~ Ez valami mesés..~
A vágyálmok tengeréből kiérve azonban hamar meglepetés ért. Az eddig csendes horizonton néhány másodpercen belül óriási viharfelhők sorakoztak fel, fekete, esővel és villámmal teli példányok. ~ Itt baj készül..~ Vihartól volt terhes a levegő, orromat csípte a felgyűlő elektromosság.
~ Sietnem kell..! ~ Sebes léptekkel a ház irányába siettem, feltéptem az ajtót. Odabent fehérség, feketeség, üresség fogadott, semmi más. ~ Maga a semmi..~
- Kistigris..! Kistigris, merre vagy..! - hívogattam a fiút. A hangom elhalt, majd meglepő visszhangot vert az ürességben. Mika utat tört magának, megindult előre. ~ Hát legyen..~ Így őt követve sietősen és is megindultam a semmiben, hogy megkeressem a fiút.
Nem tartott soká, hogy nyomára bukkanjak. Lebegett a térben, függőlegesen lógott a levegőben, mintha az adná a támasztékát. Odaszaladtam hozzá. Alig volt magánál, csak meredt maga elé, nem érzékelte rendesen a külvilágot. ~ Nem is csoda..! Ez nagy sokk tud lenni a fiatal agynak..~
- Semmi gond. Kistigris, hallod amit mondok..? Semmi gond. Biztonságban vagy..! - szólítottam meg. Leemeltem a levegőből, és finoman megráztam. nem adott semmiféle válaszreakíciót, csak nézett ki a fejéből. ~ Ez baj..~ Mika kutyára elmondtam egy varázslatot és megnöveltem a méretét egy kisebb póniéra. ~ Tökéletes a célnak..! ~ A kutya hátára fektettem a fiút, megszorítottam a medálomat, aminek segítségével teleportálással kijutottunk a szobából. Villámgyorsan elértünk az orvosi szobába, ahol segítséget kapott és végre ki bírta magát pihenni. ~ Már nagyon ráfér.. nehéz napokon van túl..alig tudja meg, hogy kicsoda, micsoda, máris vészhelyzetekbe keveredik..~
Miután megbizonyosodtam róla hogy minden a legnagyobb rendben lesz, a fiút biztos kezekben hagytam, és elindultam a dolgomra. ~ Az iskola feladatai nem várnak, csak tovább nőnek..! ~

// Köszönöm a játékot! :) Játék vége! //

_________________
A halál záloga kísértse életed ...
Kép
Alá by Genesis - Nyugat by Lay(től) - Szexi tanárnéni by André
Cimbim, átlag két méterrel mögöttem


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2018. okt. 11. 20:47 
Varázsló - kezdő
Avatar

Csatlakozott: 2010. dec. 28. 16:17
Hozzászólások: 365
Tartózkodási hely: Általában bármerre szeretek kalandozni... Az én esetemben erre nincs ennél helyesebb válasz :P
ET: viewtopic.php?f=246&t=1326
A zenészek fáradhatatlanul játszották a szerepüket, Betti is megnyugodott, átadtuk magunkat a hawaii érzésnek. Olyannyira, hogy egy idő után mintha könnyebbnek éreztem volna a fejem, mintha a velem lévő lány ráhangolódott volna a zenészeimre, a tábortüzemre, a csodálatosan szép, tiszta, csillagos, éjszakai égboltra és besegített volna az én illúziómba is. A segítségével minden még szebb lett. Fogalmam sincs mióta élveztük az egészet néma csendben, mikor kibuggyant belőlem a gondolatom.
- Ez egy álom... mintha életem legjobb nyaralásán lennék.
- Pedig még csak nem is igazi. Mondd csak Kistigris? Jól érzed még magad? Nem fáradsz?- ingattam a fejem- Akkor jó.- Betti visszahajtotta fejét a puha homokpárnára, becsukta a szemét, ahogy eddig is. De hamar észrevettem, hogy valami megváltozott az arcán, talán a vonalai, ~ nem olyan simák~, különös érzés fogott el... Valami más lett, nem tudtam mi, talán a levegő. ~Hűvösebb lett... a szél...~, éreztem, ahogy hűvös szellő kezdte átjárni a partot.
- Betti, te is érzed?... Betti?... Betti!- szólítgattam a lányt, de nem válaszolt, csak feküdt némán. Ekkor jött a felimerés! Az egész illúzió belőle indult ki, az egész tengerpart, a dzsungel, a hegyek a távolban, a kunyhó, mindet ő teremtette, még ha akaratán kívül is, amit én tettem hozzá az hangyányi, ~ lehet, hogy bekövetkezik, amit mondott? eddig bírta volna? eddig bírtuk?~.
A zene mellettünk egyre hamisabb lett és egyre inkább kezdett hasonlítani olyasféle nyivákolássá, amitől felállt a hátamon a szőr. Ahogy kezdte a pánik átvenni rajtam az uralmat, úgy lett a nyivákolás egyre szörnyűbb. Fülsüketítő nyikorgássá vált a pihentető melódia, a szellő viharos széllé nőtte ki magát, mennydörgés, villám, a tenger háborgott. A fák kicsavarodtak helyükről, én pedig keltegettem a lányt, néha egy-egy rázásomra kinyitotta a szemét, de nem fogta fel mi történik.
- Most mit csináljak? MIT CSINÁLJAK?!! Hogy jutunk innen ki?- eleredt a viharos eső, a szél az arcomba csapta a hajamat, alig láttam valamit, aztán először csak kisebb, majd egyre nagyobb ágakat hajigált felénk a szélvihar. A zenészek már nem játszottak semmit, csak azt hajtogatták, hogy itt fogunk meghalni, úgysem tudom megmentemi Bettit se, és magamat se, gyenge vagyok, egy gyenge kis semmi kölyök! Közeledtek felém, haragosan, és csak ugyanazt hajtogatták. A pánik keltette gondolataim megtestesülései voltak immár, egyáltalán nem zenészek, torz alakok, ~ hagyjatok békén~.
- Hagyjatok minket!!- felemeltem Bettit a hideg, sáros földről a kezeimbe úgy kezdtem futni a torz alakok elől, ~ de hova?~, nem tudtam mi a cél, csak futottam a fák közé remélve, hogy egy fa sem dől ránk útközben.
- Most mit csináljak Betti? Én csak egy gyenge varázslófiú vagyok... hogy jutunk innen ki? Meghalunk!- ekkor Betti kinyitotta a szemét - Ez csak illúzió, nem igazi- ennyit tudott csak kinyögni, aztán úgy tűnt, eszméletét vesztette. A látvány, ahogy teste elnyúlt a kezeimben, elhagyta merev tartását sokként hatott rám. Megijedtem. Megváltozott erre az egész környezet, a hegyekből éppen most kitörő vulkánok lettek, az égbolt mintha szétfolyt volna, alattunk a talaj hirtelen kiszáradt, megrepedezett. Pusztaság, halálos sivatag és felperzselt, fekete föld; ezek váltakoztak. A hőmérséklet fullasztóan és égetően magas volt, mégis rázott a hideg, remegtem, ~ ez olyan mint a láz?~, ahhoz hasonlított, mintha a lázam vetülne ki erre a világra, a vulkánok között havas hegycsúcsok is magasodtak, az agyam teljesen összezavaradott, ~ ezért lehet ilyen zavaros minden...~, annyira rázott a hideg ebben a forróságban, hogy Bettit nem tudtam tovább cipelni, kiejtettem a kezemből, kimerültem.
- Ez csak illúzió! Ez... csak... ILLÚZIÓÓ!!- ordítottam el magam kétségbeesettségemben. Erre egy csapásra néma csend lett, aztán egy magas hosszú hang, mintha millió hertz süvítene, a fülem is belevérzett, majd egy robaj, az egész illúziót betöltő. Aztán mindent, mint egy fekete lyuk, elszív az egyik hegy. Leírhatatlan látvány volt, ahogy fák, vulkánok, homok, korom, víz, minden, a lányon és rajtam kívül minden egy hegy belsejébe tűnik, aztán felrobbant, a fülemmel már nem is hallottam, hangos volt-e, vagy néma. Csak azt láttam, ami a robbanás után lett: végeláthatatlan fehérség, minden irányban.
A fehér semmi közepén voltunk, lebegtünk talán, de se oxigén, se szél, se vér, se hideg, meleg, hang, még vizesek, sárosak se voltunk, csak a nagy fehérség volt. Fel sem fogtam, hogy mi történt, mi van most, forgolódtam körbe-körbe, hátha valamit megértek, de nem. Legyengültem, teljesen kimerültem, térdre rogytam a semmiben. Egy sötét pontot láttam a messzeségben, és egy kisebb pontot, össze-vissza cikázott, hol fent, hol lent, az ugrándozását pedig csillogó valamik követték, mint a lábnyomok, ~ meghaltam volna? mik lehetnek azok a pontok~, tettem fel a kérdést, de válszon nem tudtam gondolkodni, szó szerint megfájdult a fejem a gondolkodástól. Egyszerűen kimerült az elmém is, mentálisan, fizikailag semminek éreztem magam. Erőtlenül eldőltem vízszintesbe, és gyakorlatilag üres tekintettel bámultam a közeledő pontokat.

_________________
Hogy ki vagyok és hogy mi vagyok?
Őrült de mégis épelméjű.
Vicces de mégis komoly.
Hülye de mégis okos.
Gyenge de mégis erős.
Gyerek de mégis felnőtt.
Hazug de mégis igazmondó.


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2018. aug. 2. 14:41 
Admin - Boszorkány, MSZA igazgatónője
Avatar

Csatlakozott: 2009. dec. 27. 18:11
Hozzászólások: 1091
Tartózkodási hely: Merlin Szakálla Akadémia
Faj: boszorkány
Avatar: Eliza Dushku
ET: viewtopic.php?f=246&t=315
Az ölembe vettem Mikát, és a benyitottam az ajtón. ~ Hát, legyen..! ~ Az illúzió azonnal hatással volt rám, amint a terembe léptem.
Egy szigeten találtam magam, körülöttem tenger hullámzott, játékosan nyaldosta hullámaival a hóhér homokot. ~ Ez egyszerűen mesés..~ Gyönyörű volt a táj, felidézte bennem egy régmúlt nyaralás emlékét, a Karib tengeren. ~ Imádom a tengert.. ~ Mélyet sóhajtottam, hagytam magamnak pár percet és engedtem hogy átjárjon a táj nyugalma, a víz susogása. A felhők tompa árnyékot vetettek a vízre, ahogy a széles égbolton elterültek, mint egy-egy kövér bálna. ~Élvezet nézni ezt a csodálatos kivetülést..!~ Élvezettel figyeltem a természet eme mókás játékát, majd pár perc nyugalom és béke után körbenéztem, keresve jelét Kistigriséknek. ~ Vajon hol lehetnek..? ~ Úgy éreztem, hogy nincsenek messze, jól sikerült portálnunk.
- Mika, édesem, segítenél..? Keresd, keresd meg nekem a fiút..! - letettem a homokba a szellemkutyát. A sokfarkú sokszemű négylábú a levegőbe szimatolt, keresve az illatanyagot. Megindult a levegőben röpködve előre, egy nagyobb szárazföld felé, ami látható volt a horizonton. ~ Szóval arra lesz..~
Elégedett mosollyal lehajoltam a tenger és a szárazföld találkozásához, megérintettem a vizet és erősen koncentrálva sikerült elérnem, hogy a tér megváltozzon. Segítséget hívtam, gondolataimra két delfin jelent meg a vízben, ugrándoztak, örvendeztek a habokban előttem. A farmernadrágomat és felsőmet gondolatban átveszem egy sötétzöld bikinire ~ így sokkal kényelmesebb..!~
- Játékra hívtok..? Jövök már, jövök..! - kuncogva vetettem bele magam a habokba. felkapaszkodok az egyik delfin hátára és már hangos nevetéssel kísérve száguldok is előre, Mika kutyát követve, a part felé. A trópusi sziget partján egy házat látok kibontakozni, előtte tábortűznél emberek zenélnek, vidám társaság gyűlt össze. A parthoz közelítve a delfinek lelassítanak, játékosan megsimogatom őket búcsúzóul és köszönetképpen. ~ Fantasztikus utazás volt..! Még ha csak képzeletbeli is.. ~ Mika előre szökell, és én is elindulok a tábortűz felé. ~ Remélem még nem késő, és nincs semmi gond.. ~ Félek tőle, hogy a fiatal varázsló nem tudja kontrollálni az érzelmeit ~ és olyat kelt életre, ami bánthatja, sőt, akár meg is ölheti..~
Szerencsére, elnézve a tájat, a lelkiállapota stabil és játékos. ~ Egyenlőre..! ~ A gondolatra meggyorsítom a lépteimet.

_________________
A halál záloga kísértse életed ...
Kép
Alá by Genesis - Nyugat by Lay(től) - Szexi tanárnéni by André
Cimbim, átlag két méterrel mögöttem


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2018. aug. 2. 1:35 
Varázsló - kezdő
Avatar

Csatlakozott: 2010. dec. 28. 16:17
Hozzászólások: 365
Tartózkodási hely: Általában bármerre szeretek kalandozni... Az én esetemben erre nincs ennél helyesebb válasz :P
ET: viewtopic.php?f=246&t=1326
Bettivel eldöntöttük, hogy keresünk valami barlangot, vagy bejárat félét valahova a tenger mentén. Mert biztosak voltunk benne, hogy nem vagyunk jó helyen. Hacsak nem teleportálószoba volt tényleg az a helyiség. Séta közben elbeszélgettünk, kiderült, hogy már régóta tanul itt, de azt a nyamvadt energiagömböt még mindig nem tudta irányítása alá vonni. Pedig az nélkül nem szakosodhat tovább.
- Nem ülünk le egy kicsit? Elfáradtam.- szóltam közbe, igazából semmi bajom nem volt, de rajta látszott, hogy fárad, nem merte volna bevallani. Úgy vettem észre, ő az a fajta lány, aki semmiféleképpen nem akar gyenge nőnek tűnni, kemény, határozott, legalábbis az szeretne lenni. Pihenő közben pár dolgot kérdezett tőlem is. Elmeséltem neki, hogyan kerültem az Akadémiára, mit csináltam ezelőtt. Aztán jobb ötlet híján elindultunk tovább.
- Jó hosszú tengerpart. Hol lehetünk, Brazília? Chile, vagy Mexikó? Vagy hol?
- Ááá, Mexikóban annyian laknak, hogy biztos találkoztunk volna már valakivel, Chile meg tiszta hegy.
- Igaz, igaz. Akkor maradjunk Brazíliánál. Ott van ekkora tengerpart, az a dzsungel is hasonlít a brazilhoz, szóval jó, legyen Brazília. De miért nem próbálom meg a telefont?- jutott eszembe. Előkaptam zsebemből, bekapcsoltam rajta helymeghatározót, de semmi, térerő nuku, internet nuku, ~ez nem jött be...~.
- Akkor menjünk tovább.- olyan volt mintha már órák óta gyalogolnánk a homokos tengerparton, és Betti hiába próbált akármit varázsolni, egyszerűen nem tudta használni az erejét. Furcsa volt. Meg még valami furcsa volt.
- Te Betti, neked sem fáj még a lábad?- a lány bólogatott, hogy nem- Ez fura!
- Tényleg az! Óóó...- kíváncsian vártam, hogy mitől esett így le az álla, a naplementétől, vagy valami mástól?
- Mi baj van??
- Egy pillanat!- becsukta a szemét és látszódott rajta, hogy erősen koncentrál valamire, aztán kinyitotta szemét -Haaha!!!! EZ AZ!!- örömében körbeugrált, és felemelt, de hamar kiderült, hogy nem bír el, mert majdnem eldőltünk, ~megbolondultál?~, kérdeztem értetlenül magamban.
- Ott! Nézd!! Ott a kunyhó!
- Kunyhó??? Milyen kunyh...- aztán ahogy megfordultam, elállt a szavam. Tényleg ott volt egy takaros, mediterrán fakunyhó, épp olyan, ami tökéletesen beleillik a környezetbe. Én pedig nem értettem semmit, az a kunyhó az előbb még nem volt ott.
- Igen kunyhó. Én teremtettem oda. Figyu, csukd be a szemed és koncentrálj erősen valamire, ami illik ahhoz a kunyhóhoz, meg ehhez a homokos tengerparthoz.- nem értettem miért jó ez, de úgy tettem, ahogy Betti mondta. Becsuktam a szemem, és arra gondoltam, hogy milyen régóta vágyam egy tengerparton tábortűz mellett kémlelni az éjszaka csillagos egét. Annyira koncentráltam, hogy belefájdult a fejem, de sikerült teljesen átadnom magam az érzésnek.
- EZ AZ!!! ÜGYES VOLTÁL! Hm, ez tényleg hiányzott.- a kunyhóra néztem, és valóban egy tábortűz világította meg a sötétedő estét a ház előtt.
- Mi a lókaki folyik itt! Kívánság oltárnál vagyunk, vagy mi? Betti te tudod?- azt mondta a lány, hogy véleménye szerint egy illúzióban vagyunk, amit mi teremtettünk magunknak. De nem tudta megmondani a részleteket, hogy egyikőnk fejében járunk, vagy egy dobozban vagyunk a valóságban, ami ránk záródott, és igazából két helyen vagyunk egyszerre, vagy hogy működik. Annyit megtudott végül értetni velem, hogy szerinte ott vagyunk még valahol a Merlin Szakálla Akadémiában, legalábbis a testünk biztos, de az elménk az olyan, mintha különvált volna a testünktől és egy másik dimenzióba került, ahonnan nem tudja, hogy lehet kijutni, vagy van-e egyáltalán kiút.
- Azért ez nem hangzik olyan jól. Másrészről viszont, nézz csak körbe! Ez mind a miénk. Az elmondásod alapján akkor ez az egész olyan, mint egy festmény, amire azt festhetünk, amit akarunk, amit tudunk!- mondtam csodálkozva
- Egészen addig, ameddig tudunk festeni. Kistigris, azért ez nem olyan jó játék! Minden egyes festékcsík, amit a képre firkantunk az energiánkból lesz. Ha túlzásba visszük, akár az utolsó energiáinkat is felhasználjuk, és akkor tudod mi lesz?
- Úristen... akkor ... meghalunk??- ütött szíven a felismerés. Betti pedig bólogatott- De akkor csak ennyi illúziót is fenntartani, ez is folyamatosan belőlünk...
- Igen, az energiánk táplálja az egészet, a tengert, a homokot, csillagokat, ezt a szalonnát is, amit eszünk, a tüzet, mindent. Ez az alap tananyag az illúziómágiáról, még a szakosodás előtt tanítják ezt, de mivel nekem nem az illúzió a választott mágiám, nagyjából semmit nem tudok róla. Nem tudom, hogy lehet visszaérni a valóságunkba... -aztán pityeregni, majd sírni kezdett. Úgy éreztem hibásnak érzi magát, amiért talán itt végezzük be, az illúziók világában. Nem tudtam elviselni, hogy egy olyan életvidám honfitársam, mint ő, ilyen állapotban lássam. Tenni akartam valamit, hát becsuktam a szemem. Először vidám magyar nótákra gondoltam, de az lehet nem az ő asztala, így más ötletem támadt. Nekem Hawaii a mindenem, és amíg az energiám bírja hawaii zenét fognak nekünk játszani.
- Ne sírj Betti! Úgyis segítenek rajtunk, vagy majd mi magunkon. Kicsit ne gondolj a rosszra. Használjuk ki a Véletlen adta lehetőséget! -mondtam optimistán a lánynak - Élvezd a zenét!- reméltem összejön, amit kiterveltem.
- Zenét? Milyen ze...?- és pár "helyi" manus jelent meg körülöttünk, a tűz körül, igazi "helyi" hangszerekkel, zenével, gondolatokkal.
https://www.youtube.com/watch?v=Ava45CrcDPQ

_________________
Hogy ki vagyok és hogy mi vagyok?
Őrült de mégis épelméjű.
Vicces de mégis komoly.
Hülye de mégis okos.
Gyenge de mégis erős.
Gyerek de mégis felnőtt.
Hazug de mégis igazmondó.


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2018. máj. 19. 6:47 
Admin - Boszorkány, MSZA igazgatónője
Avatar

Csatlakozott: 2009. dec. 27. 18:11
Hozzászólások: 1091
Tartózkodási hely: Merlin Szakálla Akadémia
Faj: boszorkány
Avatar: Eliza Dushku
ET: viewtopic.php?f=246&t=315
Öröm volt látni Kistigris lelkesedését, ahogy ezt a számára különleges, meglepőbbnél meglepőbb dolgokat hozó mágikus világot szemlélte. ~ Az első találkozások öröme mindig jó érzés.. ~ Kistigris lelkesedése rám is átragadt. ~ Jó érzés látni, hogy mennyire életvidám..! ~ Kuncogva figyeltem ahogy a repülő porszívón tevékenykedik, vizsgálja, közben kérdéseket tesz fel, illetve kommentálja az eseményeket miközben felszáll a maga porszívójára. ~ Nagyon bírom ezt a srácot, nem egy savanyú cukor, mint némelyik varázslótanonc, mikor idekerül..! ~ Felszálltam a saját porszívómra, és elmagyaráztam neki a használatot. Külön figyelmeztettem a turbó gombra is. Felemelkedtünk a levegőbe és útnak indultunk a folyosó vége felé, az akadémia egy másik részére. Tetszett a lelkesedése, ahogy mindenbe teljes elánnal, dinamikusan és fáradhatatlanul belevetette magát, pezsegve a helyzet adta lehetőségekben. ~ Egész ügyes..!~.
Épp elmesélte, hogy ő milyen jól tud trombitázni, és mennyire nem zavaró a játéka ~ majd meglátjuk..~ mikor véletlenül nagyobb sebességbe kapcsolt és megindult egyenest tovább, száguldva, előre majd ki az ablakon.
- Kistigris, ne olyan sebesen..! – kiáltottam utána. De már késő volt, felgyorsult és kilőtt sebesen, előre a folyosóra. Kapcsolni is alig tudtam, már messzi volt. Sebességbe tettem a szerkezetet és megindultam utána, de sajnos hamar eltűnt a látómezőmből. Kimentem utána az ablakon, de már nem volt sehol. ~ Vajon merre lehet..? ~ Fejcsóválva gondolkoztam, mit tegyek. Hagyjam, hogy maga ismerje meg a terepet? Végül mivel közel kerültem a varázserejű lények karámához és felkerestem Mikát.
Kép

Mika a kutya lelkesen csóválta mindhárom farkát, miközben lehajolva aprócska, alig fél méteres testéhez a fejét simogattam.
- Te vadállat, te..! - vigyorogtam, ahogy tűrte a kényeztetést.
- Van a számodra egy feladatod. Egy friss diákunk kellene megkeresni.. érzed rajtam az energiáit..? Sok időt töltöttem vele az elmúlt napokban, keresd meg kérlek. Fiatal, vörös hajú gyermek, szeplős orcával.. - magyaráztam. Mika fellelkesedett a lehetőségtől, hogy ilyen jó játékot hoztam neki. Megszimatolt, végigmért szellemlátó négy szemével, majd nekiindult. Félig a földön, félig a levegőben szökellt, talpa alatt apró varázsfelhők alakultak ki, amik megtartották egy darabig még a levegőben is. ~ Fürge egy jószág..jobb lesz siessek, ha tartani akarom a tempót..~ Újra bekapcsoltam a varázsporszívót és követtem az állatot.
A nyomok a déli torony hatodik emeletére vezettek. Mika megállt az egyik illúzió-szoba előtt, amit tanári felügyelet nélkül csak végzősök használhatnak. Felszaladt a szemöldököm, némi aggodalom töltött el. ~Nem lesz ez így jó..~ Odabent sok veszélynek lehet kitéve egy diák. ~ És úgy, hogy nem egyszerre mentünk be, nem lesz egyszerű megtalálni.. ~
Kistigrisre koncentráltam, és remélve hogy megfelelő helyre sikerül jutni, benyitottam az ajtón.

_________________
A halál záloga kísértse életed ...
Kép
Alá by Genesis - Nyugat by Lay(től) - Szexi tanárnéni by André
Cimbim, átlag két méterrel mögöttem


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2018. jan. 31. 20:44 
Varázsló - kezdő
Avatar

Csatlakozott: 2010. dec. 28. 16:17
Hozzászólások: 365
Tartózkodási hely: Általában bármerre szeretek kalandozni... Az én esetemben erre nincs ennél helyesebb válasz :P
ET: viewtopic.php?f=246&t=1326
~Csetlik-botlik átok?~, néztem nagy szemekkel azután a bizonyos Frank után. Ha igaz, amit El'doro mondott, akkor szegény srác biztos jól megszívta. Mondjuk a rágóragasztás tényleg nem egy dicsérendő dolog. Arra gondoltam, hogy esetleg azon a lányon is ilyen esdeklős átok van, azért nem tudta irányítani a saját gömbjét. ~Úgy látszik, vigyázni kell bizonyos szabályokra itt...~, szerencsére én nem vagyok egy szabályszegős srác. Haladunk tovább, és szóba jött, hogy a könyvtár még kb. egy kilométer a lépcső aljától, ~hogy mi? olyan sok?~, aztán mikor El' felajánlotta, hogy használjunk seprűt vagy porszívót, megálltam egy pillanatra. Repüljünk??!!! Hogy a viharba ne!!
- Persze, hogy szeretnék használni söprűt, vagy porszívót. Elég furán hangzik. De mindegy, ha repülhetünk, hát repüljünk!!-mondtam belelkesedve. Mielőtt eljutottunk volna odáig, az internetes kérdésemre is kielégítő választ kaptam. Minden rendben lesz akkor a sulival, tényleg nem vagyok netfüggő, de be kellett már látnom rég, hogy szinte elengedhetetlen a világháló az élethez, legalábbis ha sokmindent meg akarsz tudni, ismerni. Minden szavát ittam az igazgatónőnek, egyszerűen nem tudtam betelni ezekkel az új csodákkal és még csak a legelején vagyunk. Végül lekapott két porszívót a falról. Magam alá rakom, ahogy El'-től láttam és nyomtam a szürke gombot. A cucc egyből be is kapcsolt, feljebb emelkedett a levegőbe.
- Hoó-oóh-óh!-egyensúlyozgattam a levegőben a porszívóval, míg El' beszélt tovább. Én is nevettem egyet a megjegyzésén.
- Én jól trombitázok El'. Majd egyszer meghallod!-válaszoltam mosolyogva. És elindultunk, de hogy hogy, azt nem tudom. Fogalmam sincs mitől indult be az a gép. De elindultunk előre.
- Sose repültem még...- nem is igazán El'doro-nak mondtam, inkább csak magamnak. Repülök!
- VIGYÁÁÁZAAT!!!!!!- fel sem fogtam a hangot, csak éreztem a hátamban az ütközést, amitől előre dőltem, majdnem le is estem a porszívóról.
- Bocsi Vörös!!-hangzott a női hang a távolból, ugyanaz a diáklány, aki az imént a lépcsőn se tudta kontrollálni ezt a gömböt. Mivel nem estem le, nem zavart annyira, hogy nekem jött, azt gondoltam ez valami gyakorlati tananyag lehet, ez a levegő-energia-gömb izé. De aztán észre vettem valamit.
- Öö... El'! Azt hiszem, véletlenül...- benyomtam a kék gombot, miközben előre estem. Bizony. A porszívó azonnal turbóra kapcsolt.
- Mit csináljak?-fordítottam oldalra a fejem, de El' már nem volt mellettem. Észre se vettem, de a turbós porszívóval már a folyosó túloldalán voltam, épp nyílt az egyik tanterem, elszálltam a tanár feje felett, tovább egyenest ki az ablakon. Csak egyenesen haladtam, azt sem tudtam, hogy kell irányítani a masinát, de muszáj voltam gyorsan rájönni, mert nagyon közeledett egy hatalmas szürke fal felém. Nyakon fogtam a csövét, és oldalra húztam, és... siker! Elfordultam jobbra, és aztán balra. ~Valahogy így működhet felfelé, meg lefelé is...~, ki is próbáltam, és villámsebesen egy torony mentén száguldottam felfelé a levegőbe.
- Ez marha jó...!!!!-kiáltottam közben, olyan volt, mint ha egy saját hullámvasutam lenne. A torony teteje fölött átrepültem és a másik oldalán pedig szélsebesen zúgtam lefelé, mondjuk jó lenne tudni, meddig tart még a turbó fokozat, vagy leáll-e egyáltalán magától. Pár méterrel a föld fölött rántottam még egyet a "nyakán" és újra vízszintesben repültem. Csak fogalmam sincs már, hogy az iskola mely részén. Beértem sok épület közé, és az egyik ablakából kirepült valami, vagyis valaki, igen, az a diáklány megint. Nekem jött, de úgy hogy mind a ketten lerepültünk a "járgányunkról", be az egyik épület ablakán, elég nagy tempóval. Nagy puffanással és csörömpöléssel értünk padlót.
- A jó életbe... Ez nagyon fáj...-fogtam a fejem, éreztem rajta a púpot.
- Na végre, hogy megállt. Bocsi, nem akartalak háromszor is fellökni. Betti vagyok.-mutatkozott be a lány.
- Semmi baj, túlélem. Szerinted hol vagyunk?-néztem körbe. Üres raklapok, hordók, faüstök, dézsák egy kis szobában, vagy legalábbis olyasmiben.
- Olyan, mint egy kis kamra, nem?
- De! Ja, egyébként én GreenTiger vagyok. Várj csak!-az ajtó felé néztem, madárhangokat hallottam onnan, és tengerhullámzást. Kinyitottam az ajtót, és egy homokos tengerpartot találtam a túloldalán, sirályok repkedtek mindenhol.
- Hűha! Ezt nézd Betti!- a lánnyal kimentünk és körbenéztünk. Valóban egy békés tengerparton találtuk magunkat. Megfordultam, hogy visszamenjek és leellenőrizzem az ablakot, amin beestünk, de mögöttünk már csak egy nagy pálmafa állt külön a többi növénytől.
- Ez valami teleportáló szoba lehetett?-de nem tudtam válaszolni a lánynak.

_________________
Hogy ki vagyok és hogy mi vagyok?
Őrült de mégis épelméjű.
Vicces de mégis komoly.
Hülye de mégis okos.
Gyenge de mégis erős.
Gyerek de mégis felnőtt.
Hazug de mégis igazmondó.


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2017. dec. 8. 12:39 
Admin - Boszorkány, MSZA igazgatónője
Avatar

Csatlakozott: 2009. dec. 27. 18:11
Hozzászólások: 1091
Tartózkodási hely: Merlin Szakálla Akadémia
Faj: boszorkány
Avatar: Eliza Dushku
ET: viewtopic.php?f=246&t=315
Greentigeren látszott, hogy nagyon élvezi ezt az egészet. a varászlás gondolatát, a mágia létezésének gyermeki örömét. ~ Nincs is annál jobb, mint rádöbbenni, hogy a világ telis-teli van újabb és újabb meglepetésekkel, kihívásokkal..! Eddig egy egész világ volt tőle elzárva... S most? Megnyíltak a kapuk.. ~ Kuncogva figyelem a reakcióit. Közben látom, hogy egy kicsit elkomorodik. Tovább indulunk, a fiú kérdez, kérdez és kérdez.
- Pontosan, az épületben a lépcsők, a kandallók is átjáróként szolgálnak. Illetve több ajtó több helyre is átjáróként szolgál, attól függően, hogy mit képzelsz mögé. - magyarázom, kuncogva. Időközben egy diákom húz el felettünk labdáján csücsülve, út közben megjegyzést tesz a rágóra a lépcső alján. ~ Ejj..~
- Frank, ugye tudod hogy a lépcsőkön csetlik-botlik átok ül, ami két óra múlva aktiválódik..? - kiáltottam a srác után, kacagva.
- Ezek a mai fiatalok.. - vigyorgok Kistigrisre, az előbbi fiúra visszautalva.
- Természetesen, az egyik könyvtár már itt is lesz nemsokára, a folyosó végén, jobbra, majd balra, utána megint jobbra. Még kb. egy kilométer.. ha szeretnéd, használhatunk egy seprűt vagy porszívót az odajutáshoz.. - ajánlom fel a lehetőséget, miközben oldalra, a falra mutatok, ahol sorjában állnak a segédeszközök, akárha képek, díszek lennének.
És a másik kérdésed megválaszolva van net, sőt, máganet is. A hozzáférést a fiúk megadják majd lent az Infoteremben, itt modern gépeket használsz. Sőt,
mágiával továbbfejlesztett mobiltelefonokat, tableteket, satöbbi, amelyekben külön világ bújik meg. Egyes eszközök átjáróként szolgálnak, van olyan mágiától hajtott alkalmazásunk is, amely átjáróként szolgál a világ egyik pontjától a másikig.. na de majd erről a tanáraid beszélnek..!
- magyarázom lelkesen.
- Na gyere, szálljunk fel..! - állok a fal mellé, és leemelek két porszívót. Egyet a fiú kezébe nyomok, a másikra felpattanok.
A szürke gombot kell megnyomni és be is kapcsol.. a kék a turbó, azzal óvatosan..! - magyarázom a használatot. Beindítom a szerelvényt, halkan felberreg a szívó-repülő eszköz. Közben tovább válaszolgatok Kistigris kérdéseire.
- Természetesen van zeneterem is, és klubház.. ha nem jól trombitálsz, akkor pedig ki tudsz menni az udvarra is, vannak helyek ahol senki se hall.. - nevetve megindulunk a könyvtár irányába.

_________________
A halál záloga kísértse életed ...
Kép
Alá by Genesis - Nyugat by Lay(től) - Szexi tanárnéni by André
Cimbim, átlag két méterrel mögöttem


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2017. szept. 22. 12:40 
Varázsló - kezdő
Avatar

Csatlakozott: 2010. dec. 28. 16:17
Hozzászólások: 365
Tartózkodási hely: Általában bármerre szeretek kalandozni... Az én esetemben erre nincs ennél helyesebb válasz :P
ET: viewtopic.php?f=246&t=1326
Azt mondta El, hogy az az erdő veszélyes, viszont tele van ismeretlen, és ismert varázslényekkel is. Szemem előtt sokféle esetlegesen létező lény képe villant fel, ~mi minden lehet ott, meg kell tudnom!~, lélekben már az erdőben rohangásztam hátizsákkal és fényképezőgéppel meg egy gramofonnal. Egyszer biztosan így lesz, látom.
Nem csak szememmel, de fejjel is követtem az irányokat, amerre El mutogatta az épületeket. A kollégiumi szobák épületén kicsit hosszabb ideig időztem el. Elvégre ott fogok lakni az elkövetkező években. Minden épület minden kis ablaka, oszlopa, téglája ódon időket idéz fel azok számára, akik látják. Nekem, aki oda-vissza van a történelemért, igazi Paradicsom volt már magában ez. ~Vajon csak tollas háziállataink lehetnek? Ááá, biztos nem, majd megkérdezem ezt is.~, de az igazgatónő hamar rendezte le a kérdést, a következő épületek, amiket mondott istálló és állattár volt. Így logikus, hogy akkor más is lehet. Megörültem neki, ugyanis az én kedvenceim a cicák, lehet, hogy hoznék otthonról. Ha senkit nem fog zavarni a családból. Aztán megkérdezte El', hogy tetszik-e a dolog, hát most erre mit mondhatnék. Egy csodának éreztem az egész helyet, még szép hogy tetszik!
- Tetszik-e? Még szép!- mondtam vidáman - Ez az Akadémia csodálatos hely. Biztos szeretni fogom El', emiatt nem kell aggódnod szerintem.- de azért egy pillanatra megállt a lelkesedésem. Talán most fogta igazán fel a kis agyam, hogy egy teljesen új fejezet következik az életemben. Új élet, távol a családtól, távol mindentől, ami eddig körül vett, az a néhány barát, zenekarok, zeneiskola, hangszerbolt, szomszédok, kutya, macska, imádott szobám. Mondjuk nem örökre veszek búcsút ezektől, de mégis úgy érzem most. Tök ismeretlen itt minden, ami valahol jó is, de egyben frusztrál is. Nagyot sóhajtottam.
- Azt hiszem, mehetünk is tovább!- mondtam már kevésbé vidáman, mint előbb, de azért nem kellett félteni a jókedvem. Sorban tantermek és festmények a falon, azt sem tudtam sokszor jobbra, vagy balra nézek inkább, annyi látnivaló mindenhol..., ~szinte mindegyik többszáz éves is lehet, gyönyörű!~, szemem ismét csillogott az egész helytől.
Aztán egy lépcsőhöz értünk, nem láttam hova vezet le, mert kanyar volt benne, de biztos, hogy nem ez az egyetlen lépcső a kastélyban, ki tudja, hány százezer lépcsőfokot lehetne számolni...
- Az előbb láttam, hogy nem vagyunk valami alacsonyan, mégis, csak lépcsők vannak, semmi lift?- ekkor a kanyarból egy fiatal, vagány srác repült elő egy nagy labda szerűségen, fülhallgatójából csakúgy ordított a hiphop.
- Csókolom igazgató néni! A rágó a lépcső alján nem az enyém!- és már süvített is tovább.
- Hát persze... Erre miért nem gondoltam...- az itt régebb óta tanulóknak mindegy hány lépcső van, simán teleportálhatják is magukat, nem? Elindultunk lefelé, szép kényelmesen. Minden egyes lépcsőfokon éreztem, hogy bizsereg a talpam a mágiától. Jó érzés volt.
- Mondd csak El', könyvtáratok van? Mondjuk miért ne lenne... De azt is megmutatod majd. Oda vagyok a könyvekért! És mondjuk internet van a suliban?- kicsit fura volt ezt megkérdezni, de hát na, az sem árt azért.
- Mármint nem vagyok netfüggő, de kíváncsi vagyok rá. Illetve jó lenne, ha lenne egy terem, ahol esetleg szabadidőmben tudnék magamnak trombitázgatni. Gondolom van ilyesmire alkalmas hely is. Elég nagy az épület tényleg, érezni rajta.
- VIGYÁÁÁZAAAAT!- egy fiatal 17 körüli lány jött sikítozva le a lépcsőn. Vagyis inkább zuhant, egy olyan gömbön, mint az előbb az a srác. De ez a gömb valahogy nem akarta a jót, össze-vissza cikázott a levegőben, párszor nekiment a falnak is. Aztán szinte fénysebességgel repült el fölöttünk és tűnt el a folyosók labirintusában. Kicsit ki is billentett egyensúlyunkból a gömb sebessége.
- Ööö... Biztos, hogy én itt akarok tanulni?-kérdeztem játékosan El-től. Aztán újabb fontos kérdés jutott eszembe, miközben vártam, mi lesz a következő állomásunk.
- Ki lesz az osztályfőnököm? Gondolom nem te.- biggyesztettem kicsit le a számat.

_________________
Hogy ki vagyok és hogy mi vagyok?
Őrült de mégis épelméjű.
Vicces de mégis komoly.
Hülye de mégis okos.
Gyenge de mégis erős.
Gyerek de mégis felnőtt.
Hazug de mégis igazmondó.


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2017. aug. 21. 15:00 
Admin - Boszorkány, MSZA igazgatónője
Avatar

Csatlakozott: 2009. dec. 27. 18:11
Hozzászólások: 1091
Tartózkodási hely: Merlin Szakálla Akadémia
Faj: boszorkány
Avatar: Eliza Dushku
ET: viewtopic.php?f=246&t=315
A fiú láthatóan élvezte az órát ~ leginkább a párbajt..~. Csendben figyeltük az eseményeket, majd az órát követően diákokkal együtt kisétáltunk a teremből. A folyosóra érve újra zaj lett, élet, pezsgés.
- Örülök, ha tetszett..! - mosolyogtam el magam, miközben figyeltem a fiú lelkesedését. ~ Ilyen volt nekem is, mikor először a falak közé léptem.. bár, már felnőttként..!~. Kistigris tekintete megakadt az egyik ablak pompázatos kilátásán, így megálltunk a párkány mellett.
- A sötét erdő amit látsz.. nappal ártalmatlan, éjjel viszont nem ajánlott a látogatása. Változatos az élővilága, sokféle varázslény él odabent, felfedezetlenek és máig felfedezetlenek.. képzett mágusnak, boszorkánynak kell lenni, hogy az éjszaka teremtményei mellett biztonságban legyél. - magyaráztam, magam is belelkesedve. - De nincs ok a félelemre, éjjel varázs védi az erdőt, diák nem jut be egykönnyen..! - kuncogtam fel. Az erdő védelmi funkciót szolgál, mágiát nem ismerőnek szinte lehetetlen rajta az átkelés. ~ Így védjük a diákokat és a kastélyt a behatolóktól..~
- Az ott a professzorok tornya, ahol a tanárok szálláshelyei vannak.. Tőle jobbra.. látod..? Azok ott a kollégiumi szálláshelyek, illetve az a magas torony bagoly és madárfészek, itt élnek a diákok tollas háziállatai. Lent az udvaron ott.. az istálló és mellette állattár. - mutogattam sorról sorra az épületeket.. ~ mily nagyszerű..!~
- Mit szólsz..? Tetszik..? Remélem szeretni fogod ezt a helyet.. mától a második otthonod..! - kacsintottam rá vidáman. ~ Alig várom, hogy mit szól majd a csarnokhoz, és a könyvtárszobához..!~

_________________
A halál záloga kísértse életed ...
Kép
Alá by Genesis - Nyugat by Lay(től) - Szexi tanárnéni by André
Cimbim, átlag két méterrel mögöttem


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2017. aug. 13. 10:43 
Varázsló - kezdő
Avatar

Csatlakozott: 2010. dec. 28. 16:17
Hozzászólások: 365
Tartózkodási hely: Általában bármerre szeretek kalandozni... Az én esetemben erre nincs ennél helyesebb válasz :P
ET: viewtopic.php?f=246&t=1326
Nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy maradhatunk egy kis ideig. Izgalmam a tetőfokára hágott, utoljára az első színpadi fellépésemkor izgultam ennyire, ~ vagy amikor az első csókomon túl estem...~. A sarokba ültünk le, egy termetes pókháló készült éppen a fejünk felett egy ugyancsak termetes sötétkék-fekete pók jóvoltából, akkora, mint az egyik fülem, de nem zavart. A szívem lüktetése a tanár felé irányította a figyelmem.
- Gnómok?- kérdeztem magamtól halkan. ~Mindig is tudtam, hogy azok is léteznek!~, vagy legalábbis hittem bennük, mint ahogy körülbelül minden varázslatos lényben. A tanárúr megidézett még egy kis, fura lényt.
- Ez gnóm?- kérdeztem El'-re nézve, de meg sem vártam a válaszát, csak mint egy 5 éves, mikor először van az állatkertben, már néztem is vissza a teremtményre. Páran felsikítottak, nem tudom, hogy miért, ~hisz ez olyan gyönyörű...~. Természetesen nem a gnóm kinézete, mert az kritikán aluli szegénynek, olyan fura ráncos, kérges bőre van és a színe is, ez a zöldes valami... na meg az a zokni...! Dehát szegénynek ez jutott, inkább az a gyönyörű, hogy ez egy gnóm!
Mikor kihívott egy "önkéntest" Caramel professzor, hogy vívjon egy csatát a teremtménnyel egy pillanatra rám nézett, majd El'doro-ra vetette pillantását kérdőn?
- Szabad, igazgatónő?- rögtön tudtam, hogy itt vége lehet az "órámnak", elszomorodtam kicsit, ~a fenébe...~. Már fel is álltam a padról indulásra készen, a professzor úr pedig megszólalt.
- Engem igazán nem zavar. Elkezdjük Johannal. Közben is nyugodtan ki lehet menni.- majd az idézett gnóm egyszer csak felemelte a kezét és határozott mozdulattal lökte a levegőben előre, erre a diákfiú pár métert hátrarepülve esett seggre a padlón. Néhányan megijedtek.
- Mindig figyelni kell fiam!- majd oda-vissza küldtek varázslatokat egymásra a gnóm és a fiú. Hol egy óriásdarázs repült, hol a gnóm, egy pár liternyi víz, egy hosszú láncféleség, egy Johann, valamikor kék meg piros fénycsíkok a levegőben... A szemem mintha káprázott volna, ~mintha csak álmodnék...~.
Jó 5-6 perc után a tanár visszaküldte a fiút a helyére, El-lel pedig elindultunk kifelé.
- Köszönöm a lehetőséget, tanárúr! Egy élmémy volt.- mondtam jókedvűen.
Már a folyosón voltunk. Sejtelmes világítás mutatta nekünk az utat. Egy hatalmas ablaknál megálltam. Nagyon nagy udvar és több kisebb-nagyobb épület tárult a szemem elé, nem beszélve a háttérben ékeskedő hegyekről, erdőről, tóról.
- Ez gyönyörű El'!- a szemem csillogott-Mondjuk az az erdő ijesztő és sötét.

_________________
Hogy ki vagyok és hogy mi vagyok?
Őrült de mégis épelméjű.
Vicces de mégis komoly.
Hülye de mégis okos.
Gyenge de mégis erős.
Gyerek de mégis felnőtt.
Hazug de mégis igazmondó.


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2017. aug. 2. 14:12 
Admin - Boszorkány, MSZA igazgatónője
Avatar

Csatlakozott: 2009. dec. 27. 18:11
Hozzászólások: 1091
Tartózkodási hely: Merlin Szakálla Akadémia
Faj: boszorkány
Avatar: Eliza Dushku
ET: viewtopic.php?f=246&t=315
Az ijedtség gyorsan múlt körülöttünk, a diákok miután látták, hogy minden rendben, ellazultak, és tovább folytatták a beszélgetést. Kistigris is kezdett helyre jönni, a sokkos állapot gyorsan javult a gyógyital hatására. Bocsánatot kért a diákoktól, ha véletlenül megijesztette volna őket az ájulással. Kistigris felkelt az ölemből, máris láthatóan sokkal jobban volt. ~ Szerencsére gyorsan helyrejött..~
- Igen, ez ám..! Ők itt mind diákok, boszorkány és varázsló növendékek. És igen, kezdődik az óra.. amibe szerintem bele tudunk hallgatni, ha csendben maradunk.. - magyaráztam Kistigrisnek. Én is bocsánatot kértem Caramel White professzortól a jelenetért, amit okoztunk. A diákok leültek a kamra távolabbi részén felállított magas pultok mellé, ahol kényelmesen tudtak méregkeverést is gyakorolni. ~ Azok a régi szép idők..! ~ Megbeszéltem Caramellel, hogy bent maradunk az óra elején, ami perceken belül elkezdődött.
- Üljünk le ide, hátra.. - mutattam a sarokban üresen maradt pultot.
Caramel elkezdett beszélni a gnómok elleni alapvető mágikus varázslatokról. Szemléltetésként egy varázskört akvitizálva magához idézett egy - a külseje alapján egyértelműen beazonosítható gardrób - gnómot. A diákok közül 1-2 lány halkan felsikoltott a látványra. A gnóm füléből egy piros fél pár zokni lógott ki. A nyakában cipősarkokból összetákolt nyaklánc fityegett. ~ Milyen ötletes.. ~ Szívem szerint csendesen felkuncogtam volna a látványra, ha nem tudtam volna, hogy a kissé rondácska test gondolkodó elmét takar.

_________________
A halál záloga kísértse életed ...
Kép
Alá by Genesis - Nyugat by Lay(től) - Szexi tanárnéni by André
Cimbim, átlag két méterrel mögöttem


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2017. júl. 30. 1:24 
Varázsló - kezdő
Avatar

Csatlakozott: 2010. dec. 28. 16:17
Hozzászólások: 365
Tartózkodási hely: Általában bármerre szeretek kalandozni... Az én esetemben erre nincs ennél helyesebb válasz :P
ET: viewtopic.php?f=246&t=1326
- Megtisztítom a sebedet El'! Aztán keresek segítséget. Jó? ... Csak maradj nyugton... - még mindig beszéltem El'hez. Egészen addig, amíg fel nem ült az asztalon. Láttam rajta, hogy fáj neki, de nem volt merszem visszanyomni az "ágyra". Azt mondta, miden rendben lesz, hogy már biztonságban vagyunk. Én, szinte erőtlenül, lehuppantam mellé a padra. Már kezdtem volna hinni neki, amikor nyitódott az ajtó és sok-sok ember tódult be rajta. Csak ott bámultam őket, üresen, gyengén, El'doro mellett ülve, véresek voltunk, és koszosak, izzadtak. Szánalmasan nézhettünk ki. És bár nevettek rajtunk először, utána rádöbbentek arra, hogy mit is látnak. Sikítoztak, ordítottak. Az arcuk elnyúlt, torz lett. Szétfolytak a szemem láttára, a hangjuk is, aztán újra egyben voltak... kirepültek a teremből, majd körbeálltak minket, de már nem mint emberek, hanem mint mindenféle ismeretlen valamik, arc nélküliek, sokszeműek, valamelyik vibrált a szemem előtt. Volt, amelyik hatalmas pengékkel szurkált meg engem. Kérdeztem:
- Miért? Miért bántasz?- de csak nézett rám üveges tekintettel és sikítozott, minden egyes szúrásnál. El'doro-t kerestem a szememmel, de eltűnt, kerestem a lények között, El' sehol nem volt. Fel akartam kelni a padról, de csak félig sikerült, aztán visszaestem, vagy visszalöktek? Nem tudom, azt tudom, hogy csak zuhantam vissza és felkészültem a becsapódásra a kemény padba. Becsuktam a szemem, úgy vártam a fájdalmas érkezést, de ehelyett valami puhára érkezett a fejem. Nem láttam mi volt az, csak éreztem a sugárzó gyengédséget, a melegséget, ami a fejem alól indult és szépen lassan körbeölelte egész testem.
Ekkor hallottam először ezen a helyen emberi hangokat, ~hozzám beszél...~, női hang, ~El?~, félve nyitottam ki a szemem, egy fiatal lányt arcát láttam, és El'doro-ét, engem néznek. Majd egy pár kéz valami pohár félét tol az arcomba, nem tudtam mit tegyek. EL'doro azt mondta igyam meg. Kezdtem tisztán látni emberi arcokat, ekkor észrevettem azt is, hogy El' ölében pihen a fejem. Zavarba jöttem, amilyen gyorsan tudtam, felemelkedtem. Elvettem a poharat abból a kézből. Ahogy megcsapta az orromat a belőle áradó gőz, mintha semmi bajom sem lenne ugortam le a padról és hajtottam oldalra a fejem.
- Wáááhh, brrr.... - köhögnöm kellett kettőt, hármat, a szemem is bekönnyezett, olyan erős volt az az anyag - Ettől jobb lesz? Ettől felrobbanok inkább! - mondtam kicsit ijedten. Már tiszta volt körülöttem minden, összeállt a kép, talán. Pedig bele se szagoltam az italba, csak megcsapott a gőze. ~Mindegy, egy próbát megér...~, ha már így rendbehozta az elmémet... Belekortyoltam. Az íze olyan volt mint egy egyszerű filteres tea, de a hatása. Mintha 3-4 kupica jó erős házi pálinkát húztam le volna egymás után, a szemem úgy éreztem kiégett, a tüdőmről ne is beszéljünk... de lehúztam az egész pohárral. Innen-onnan hallottam pár kuncogást, de csak néztem a hangok irányába gőzölgő, vörös fejjel. Fújtam pár nagyot és nekem is kuncognom kellett.
- Az...ta, rohadt... fúú...életbe...-kapkodtam levegő után rendesen. De pillanatok alatt teljesen rendbe hozott ez a bivalyerős valami. Vártam pár másodpercet, aztán amikor éreztem, hogy kezd helyre állni a levegőcserém, arra a lányra néztem, aki a poharat hozta:
-Hööhh... Köszi! Jó volt.- majd erőltettet mosollyal felmutattam neki a hüvelykujjamat, jelezve, minden oké, persze, csak szerettem volna ha így lenne, azért még égett a torkom, meg a gyomrom. Aztán El'doro-ra néztem
- Az előbb El' nem tudom mi volt itt, mi történt, azt hiszem beájultam.- majd körbe néztem a teremben, talán ijesztő lehetett a vergődésem, és ki tudja mim, ezeknek a fiatal, ~diákoknak ezek szerint?~. Miután El' kimondta, hogy körbevezet az iskolában, akkor jutott eszembe, miért is találkoztam ma vele. Hirtelen kivirult az arcom:
- Bocsánat, ha bárkit is megijesztettem az előbb. Higgyétek el nem volt szándékos.-majd visszanéztem El'-re, az arcom olyan vidám és izgatott volt, mintha semmi sem történt volna az elmúlt, ki tudja mennyi időben...
- Ez Merlin Szakállának egy terme?? És ez a sok fiatal??
Óra lesz? Megnézhetem El'?
- összeszedtem gyorsan a felsőmet és a táskámat, majd haptákba vágtam magam az igazgatónő előtt.

_________________
Hogy ki vagyok és hogy mi vagyok?
Őrült de mégis épelméjű.
Vicces de mégis komoly.
Hülye de mégis okos.
Gyenge de mégis erős.
Gyerek de mégis felnőtt.
Hazug de mégis igazmondó.


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2017. júl. 21. 18:57 
Admin - Boszorkány, MSZA igazgatónője
Avatar

Csatlakozott: 2009. dec. 27. 18:11
Hozzászólások: 1091
Tartózkodási hely: Merlin Szakálla Akadémia
Faj: boszorkány
Avatar: Eliza Dushku
ET: viewtopic.php?f=246&t=315
A fájdalom nagy úr, mindent el tud emészteni, a gondolkodást, a hitet, a reményt.. a robbanáskor elájultam. Némi agyrázkódásom is lehetett, kinyitva a szemem teljesen elvakított a fény. A földön feküdtem, Kistigris pedig ébren volt, a sebemet ápolgatta. Hirtelen azt se tudtam, hol vagyok, mi történhetett? Azután összeállt a kép. Villanásokként visszatért minden. A McVille farmról sikerült teleportálnunk az iskolába, ahol végre.. ~ végre biztonságban vagyunk..~
- Kistigris.. jól vagy..? – dörmögtem, amint fejben egyértelműen sikerült azonosítanom a fiút. Elkezdett magyarázni összefüggéstelenül.. ~Túl sok volt ez neki..~
- Minden rendben lesz.. semmi baj. Már biztonságban vagyunk..! – próbáltam megnyugtatni, miközben visszafogva a sziszegést az égető fájdalomtól, feltornáztam magam ülő helyzetbe. Kistigris jól láthatóan sokkot kapott.
Hirtelen nevetgélő, beszélgető diákok csődültek be az ajtón, órájukra igyekezve. Meglepődve elhallgattak, volt, aki fel is sikított, miközben elejtette a kezében tartott vörös macskát, aki szaladva elmenekült a kegyetlen bánásmódtól. Érkezésünket, jobban mondva az érkezésünket kísérő zűrzavart érzékelték a tanárok is, a diákokat követően bejött Caramel White, a mágikus védekezés professzor is. Hozzánk sietett, és mindkettőnket megvizsgált, majd megkérte az egyik ügyes diáklányt, hogy természetes adottságát használva kézrátétellel gyógyítson a sebemen.
- Kistigris, ő itt Klara.. kiváló diákunk, a gyógyítás a fő specialitása. – fordultam Kistigrishez, bemutatva a fiatal diáklányt. Megkértem egy másik diákot, hogy hozzon egy kis szíverősítőt a fiúnak. ~ Ráfér..~ Caramel Professzor elővarázsolt némi varázskötszert a zsebéből, majd a kézrátételt követően körém kötözte azt. Sokkal jobban voltam. Az egyik hallgató már hozta is a teafőzetet, ami a professzor iránymutatásainak megfelelően erősítőt és egy enyhe nyugtatót is tartalmazott.
- Idd meg, jót tesz..! Utána körbekísérlek az iskolában. Úgy érzem, tetszeni fog..! – kacsintottam rá, még kicsit gyengén, de pajkosan. Jó érzés volt érezni, ahogy a tagjaim lassan, biztosan a gyógyulás útjára lépnek.

_________________
A halál záloga kísértse életed ...
Kép
Alá by Genesis - Nyugat by Lay(től) - Szexi tanárnéni by André
Cimbim, átlag két méterrel mögöttem


Offline
 Profil E-mail küldése  
 Hozzászólás témája: Re: Varázslatok sötét kamrája
HozzászólásElküldve: 2014. márc. 12. 14:11 
Varázsló - kezdő
Avatar

Csatlakozott: 2010. dec. 28. 16:17
Hozzászólások: 365
Tartózkodási hely: Általában bármerre szeretek kalandozni... Az én esetemben erre nincs ennél helyesebb válasz :P
ET: viewtopic.php?f=246&t=1326
El'doro Morte :)

Kint a konyhában nem volt valami nagy rend. Phil bá' nem egy konyhatündér, gondolom ezért nem figyel itt a rendre. Mindegy, ~van fontosabb dolog annál, hogy McVille rendszeretetéről elmélkedjek~. Már nyugodtabb voltam, mint pár perccel ezelőtt, sokkal nyugodtabb, de még mindig ideges voltam El' sérülése végett. Hamar engedtem egy tálba meleg vizet, kerestem mellé egy üres edényt is. ~Már csak rongy kell~, megláttam a gáztűzhelynél egy konyharuhát, a kezembe vettem, de egy nagy barna és narancs színekből álló folt tátongott a közepén, ~Phil bá...~, húztam el a számat. Ide most teljesen tiszta ruha kell, nem lehet sebet tizstítani koszos anyaggal... kinyitottam a szekrény egyik üvegajtaját, mert megláttam, hogy a tányérok alatt is van valami textil. Kihúztam azt alóluk, és ez valóban tiszta volt, tiszta fehér ruhaszalvéta.
-Tökéletes.-Felvettem a dolgokat a kezeimbe, mint egy profi pincér, bár azért a vizes tál majdnem leborult, és már indultam is volna ki, amikor férfi hangokat hallottam kintről. ~Ez nem McVille!~, ijedten dermedtem le a mosogató előtt. ~Már megint ki a fene az???!!!~, szemeim elkerekedtek az ijedtségtől. "Meghalsz.. te is, és a kis barátocskád is., a mondat hallatára hirtelen rosszul lettem, talán a félelemtől, szédülni kezdtem, az egész világ forogni kezdett, a talaj, plafon minden vibrált, egyszer közelebb éreztem mindent, a következő pillanatban pedig midnen távol volt tőlem, a konyhaajtó, az ablakok, a kezemben lévő tálak, elmosódott a kép. Mintha megsüketültem volna, érzem, hogy a pánik elhatalmasodik rajtam, ordítani akartam, de olyan gyorsan kapkodtam a levegőket, mint ha fulladoznék, így néma maradtam. Tehetetlenséget éreztem, becsuktam a szemem és készülte lélekben a legrosszabbra, ekkor hideg, szürke téglafalak vettek körül. Teljes, néma csend, üres terem, és egy tábla jelent meg előttem, aztán a földön El, meg néhány pad és szék előttem és a falon egy kép Merlinről. Ördögi kacaj ébresztett fel ebből az állapotomból, ~nem! nem pánikolhatsz be GreenTiger!! Segítened kell El'doro-n~. Kezdett visszaszállni belém az erő, ekkor már a földön hevert mindkét tál, csak a szalvétát fogtam, a levegő egyre melegebb volt, sercegés hallatszott kintről, recsegtek-ropogtak a gerendák, az épület minden egyes eleme recsegett, El hangját hallottam kintről elfojtottan, ekkor már lángokban állt a ház nagy része, a füst belepett mindent, köhögtem tőle, megláttam a nő alakját az ajtóban, magához hívott azt kiáltotta ragadjam meg a nyakéket, siessek. Zsebre vágtam a szalvétát, villámgyorsan felkaptam a vizes tálat, még maradt benne valamennyi meleg folyadék, beletettem az üres edényt. Az volt az érzésem, hogy most eltűnünk innen szó szerint, El segítségével, ~talán abba az üres terembe~, és már futottam is órási léptekkel a nő hangja felé, megláttam a sűrű füstben egy nyakláncot a levegőben, egy kéz tartotta fenn, El'doro keze, megfogtam. Ekkor hirtelen vakító fehérség mindenhol körülöttünk, előttem a nő fájdalmas arca volt, semmi más. Hangokat megint nem hallottam. ~Mi ez...? Hol vagyunk?~.
-Meghaltunk...?-csúszott ki halkan a számom a fájdalmas női arc felé. De a következő pillanatban már egy hideg teremben találtam magunkat, magamhoz ölelve az edényeket. Fogalmam sem volt, hogy mi történt az elmúlt pillanatokban. De már hallottam, legalábbis El halk fájdalombyögéseit hallottam, meg az én szuszogásaimat, de ezen kívül semmi. Körbenéztem, ~ott vagyunk, ahol az előbb jártam...~, de hol van az az ott? Felismertem azokat a padokat is, és azt a képet is a falon, ~talán az Akadémián...~, és a táska a hátamon a szokottnál is nehezebb volt számomra a kimerültségemnek "hála". Valami végig folyt a kezemen, amelyikkel még mindig a nyakéket szorongatom, lenéztem rá ~Vér!~:
-El!!-rögtön nem is érdekelt, hol vagyunk, mi történt, élünk-e, vagy nem. Nekiláttam volna a seb kitisztításának, de így nem lehet, a földön.
Levettem a táskám a legközelebbi pad szélére tettem, hozzátoltam egy másik padot, levettem a felsőm, és leterítettem, egy ágyutánzatot rögtönöztem gyorsan, kikaptam a teát, ~ez még kelhet~. Óvatosan felemeltem újra az igazgatónőt, most nem volt olyan egyszerű, mint a farmon, ~a fenébe is, de legyengültem...~, nagy nehezen mégis sikerült. Belemártottam a meleg vízbe a ruhaszalvétát és elkezdtem lemosni az összes rászáradt és folyó vért a nőről, tökmindegy, hogy ruhán volt-e vagy a testén.
-Én fázom, elég hűvös van így egy szál pólóban El, de ne aggódj, mindjárt befejezzük, és keresünk valami megoldást. Te nem fázol nagyon?-~muszáj beszéltetnem őt. Meg magamat is.~. Az arcomra egyszerre ült ki az értetlenség, az ijedtség, és igyekeztem kedvességet is sugározni.

_________________
Hogy ki vagyok és hogy mi vagyok?
Őrült de mégis épelméjű.
Vicces de mégis komoly.
Hülye de mégis okos.
Gyenge de mégis erős.
Gyerek de mégis felnőtt.
Hazug de mégis igazmondó.


Offline
 Profil E-mail küldése  
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
Új téma nyitása Hozzászólás a témához  [ 17 hozzászólás ]  Oldal 1, 2  Következő

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem küldhetsz csatolmányokat ebben a fórumban.

Keresés:
Ugrás:  
cron